Itt a nyár, tombol a kánikula és néha-néha az időjárás miatt is a visszakívánkozom a helyre ahonnan pontosan két hete érkeztem haza. Merre jártam? Miért is érdekelne ez bárkit? Megválaszolom ezeket a kérdéseket szép sorba.
Az Egyesült Királyságba jártam, ezen belül is Dél-Angliában. Az utat a Kéttannyelvű Gimnáziumom szervezte. Megválaszolva a második kérdést pedig, nem tudom, talán valakinek tetszeni fog.
Elhatároztam, hogy eddigi utaimat fogom összefoglalni a blogon, és visszafele fogunk haladni. Mivel az angliai a legfrissebb élmény, tehát azzal is kezdem, a bejegyzéseimet saját fotóimmal fogom tarkítani.
Június 7-ike volt. Egy megszokott reggel, mikor felkeltem még nem is sejtettem...dehogy is nem... már napok óta arra készültem(leszámítva a vizsgát amit 5-6-ikán írtunk meg). Na szóval, igazi "útra fel" hangulatom volt, csak egy napot kell eltölteni egy nyamvadt buszon keresztül Nyugat-Európán, de üsse kavics, sőt mi több, ÜSSE KŐ.
Délelőtt már mindenki összegyűlt az iskola előtt. Mikor végre megpillantott " a buszt". Egy emeletes sárga autóbusz ami második otthonként fog szolgálni nekünk ez alatt a 10 nap alatt. Első célpont kitűzve: alsó szint, asztalokhoz, hogy pókerezhessünk...mission failed... a tanárok helye. Bár én egy bizonyos ok miatt maradtam az alsó szinten aminek így belegondolva nagyon örülök.
Csodák csodájára nem volt késés az indulással és száguldottunk is egyeneset Anglia fele. Első megállónk még drága Hungáriában volt, egy benzinkútnál, de utána végre elhagytuk hazánkat és beléptünk Ausztriába.
Időhúzás elkerüléseképpen következő megállónk Németországban volt ahol bekaptunk egy aranyos dupla-defektet. Nem is tudom, mennyi időt töltöttünk ott, talán azért mert majdnem elütött egy száguldozó kamion, vagy azért mert már elég fáradt voltam, ki tudja. Felpörgetve az eseményeket...->Belgium-> Franciaország...és tádáá.... megérkeztünk a Csalagúthoz.
A francia oldalon volt egy kis "duty free" szerűség. Olyan XXL duty free lehetett mert minden hatalmas volt. Akkor Nutella mint egy régi monitor, akkora nyalóka mint a karom(nincs kicsi karom), és akkora táblacsoki mint egy szekrény ajtó....tyűűha...
Ezek után buszunk belépett a vonatba mely átvitt minket a La Manche-on és akkor beléptünk Angliába...
 |
| A képen az Egyesült Királyság Parlamentje és óratornya látható a Westminster Bridge-ről. |
Az Egyesült Királyságba jártam, ezen belül is Dél-Angliában. Az utat a Kéttannyelvű Gimnáziumom szervezte. Megválaszolva a második kérdést pedig, nem tudom, talán valakinek tetszeni fog.
Elhatároztam, hogy eddigi utaimat fogom összefoglalni a blogon, és visszafele fogunk haladni. Mivel az angliai a legfrissebb élmény, tehát azzal is kezdem, a bejegyzéseimet saját fotóimmal fogom tarkítani.
Június 7-ike volt. Egy megszokott reggel, mikor felkeltem még nem is sejtettem...dehogy is nem... már napok óta arra készültem(leszámítva a vizsgát amit 5-6-ikán írtunk meg). Na szóval, igazi "útra fel" hangulatom volt, csak egy napot kell eltölteni egy nyamvadt buszon keresztül Nyugat-Európán, de üsse kavics, sőt mi több, ÜSSE KŐ.
Délelőtt már mindenki összegyűlt az iskola előtt. Mikor végre megpillantott " a buszt". Egy emeletes sárga autóbusz ami második otthonként fog szolgálni nekünk ez alatt a 10 nap alatt. Első célpont kitűzve: alsó szint, asztalokhoz, hogy pókerezhessünk...mission failed... a tanárok helye. Bár én egy bizonyos ok miatt maradtam az alsó szinten aminek így belegondolva nagyon örülök.
 |
| Íme gyönyörű buszunk |
Csodák csodájára nem volt késés az indulással és száguldottunk is egyeneset Anglia fele. Első megállónk még drága Hungáriában volt, egy benzinkútnál, de utána végre elhagytuk hazánkat és beléptünk Ausztriába.
Időhúzás elkerüléseképpen következő megállónk Németországban volt ahol bekaptunk egy aranyos dupla-defektet. Nem is tudom, mennyi időt töltöttünk ott, talán azért mert majdnem elütött egy száguldozó kamion, vagy azért mert már elég fáradt voltam, ki tudja. Felpörgetve az eseményeket...->Belgium-> Franciaország...és tádáá.... megérkeztünk a Csalagúthoz.
A francia oldalon volt egy kis "duty free" szerűség. Olyan XXL duty free lehetett mert minden hatalmas volt. Akkor Nutella mint egy régi monitor, akkora nyalóka mint a karom(nincs kicsi karom), és akkora táblacsoki mint egy szekrény ajtó....tyűűha...
Ezek után buszunk belépett a vonatba mely átvitt minket a La Manche-on és akkor beléptünk Angliába...
