Arundel

Reggel-busz-célpont= Arundel kisvárosa. A város West Sussexben található, sajnos nem töltöttünk ott sok időt, viszont megnéztük a templomát, a Saint Nicholas Church-t. A gótikus templom jóval kisebb volt mint az általunk már jól megszokott katedrálisok. De rendelkezett egy érdekes tulajdonsággal, a templom fele anglikán, míg másik fele pedig római katolikus.  Miután mindenki felfedezte az apró templom minden elrejtett szegletét, ismét útra keltünk.

(Ez a meglepően rövid bejegyzés azért született, hogy pótolja azt, hogy az elkövetkezendő 1 hónapban nem születnek újak, hiszen utazok, hogy feltöltsem magam ihlettel
-See you soon)

Chichester, katedrális és az eső

Új nap virradt ránk, mindenki holt fáradt, alvás jó esetben 5 óra egy nap. De ötödik napunk mondhatni igen komoran kezdődött. Az ég sötétszürke, az eső csöpög, erőteljesen fúj a szél, no problemo... Irány a busz, irány West Sussex városa, Chichester. Sajnos a busz ablakán keresztül egy szép felhőszakadásnak lettünk szemtanúi, mely nem is maradt abba még akkor se amikor megérkeztünk a városkába. Így a városon belül az ottani híres-neves katedrálist választottuk első állomásként.

(Sajnos az eső miatt Chichesterben csak a katedrálisban készültek képek)

A Chichester Cathedral-t a XI. században alapították és még ma is teljes pompájában gyönyörködhetnek a turisták. Benne az Angliában jól megszokott szemkápráztató rózsablakok fénye vegyül a gótikus épület párájával és létrehoz egy olyan középkori kalandregény feeling-et ami ködként körüllebegi a jelenlévőket.


                                                                                                                                                       

[Extra:Ez a középkori katedrális egyike a kettőnek

(a másik a   Portsmouth-i) amelyik látható a tengerről]

Ezek után esőben töltöttük el hátra lévő egy óránkat Chichesterbe ami sajnos kellően rontott a hangulatunkon, néhányan közülünk kihasználták ezt a lehetőséget és vettek egy akciós "Union Jack"-es esernyőt.  Majd miután mind összegyűltünk a helyi Market Cross-nál, visszabaktattunk a buszhoz. Csakhogy a mobilehome park mondhatni 'víz alá került'... miután átgyalogoltunk a fél méteres vízen aminek hála a busz se tudott beállni, a lakókocsink belsejében mindenki rácuppant vagy a kandallóra vagy a begyújtott sütőre, az alattunk képződő mini Temze pedig békésen csordogált tovább.

Temple Church és a Szent Pál Székesegyház

Temple Church, a Templomos Lovagok angol főhadiszállása mélyen London szívébe.  A XII. században emelték és ki tudja milyen titkokat beszéltek meg e falak között. Mára  pedig egyike London számos turista látványosságainak.  Ahogy idegenvezetőnk mondta : " Ez a templom benne volt a Da Vinci-féle filmben"...Da Vinci-féle film?...Ahha, szóval a Da Vinci Kódra gondolt,  na nem baj.  A gótikus templom belsejében talán a legjelegzetesebb dolog a földön lévő kőlovag képmások voltak.

A Szent Pál Székesegyház

Miután elhagytuk a rejtélyes szervezet templomát a Szent Pál Székesegyház felé vettük az irányt. Ezt a katedrálist I.sz. 604-ben alapították, és egyben ez a londoni püspök székhelye is. A hatalmas templomban éppen mise volt tehát extra élményekben lehetett részünk, viszont sajnos nem fényképezhettünk emiatt (minden jónak meg van a maga hátránya).  Miután körbejártuk kívül-belül a gigantikus építményt kaptunk egy kis szabadidőt a városban.   Ez alatt körbenéztünk, a helyi boltokban, utcákon, elsétáltunk a Temzéig, megnéztük a Millenium bridge-t és egészen addig elbaktattunk amíg a Tower Bridge jellegzetes alakját meg nem pillantottuk. Miután visszaérkeztünk a Székesegyházhoz csoportképet készítettünk első londoni túránk alkalmából annak lépcsőin. Miután elkészültek a "remekművek" felbukkant jól ismert sárga autóbuszunk amivel visszagurultunk a Church Farm Holiday Parkba.

The British Museum és Covent Garden

Újabb reggel, újabb nap, újabb kaland. Mai úticél? Mi más... Az ország szíve, a idei olimpia színhelye, London.Be a buszba, útra fel. A 10 nap során kétszer is meglátogattuk Londont, első alkalommal, amiről most írok a piros emeletes buszok és telefonfülkék is csodát jelentettek számunkra. Képeslaphoz hasonló fényképeket szerettünk volna készíteni, de beértük azzal amik sikerültek. Az utazási iroda ezt a túrát "London Kincseinek" nevezte el, belegondolva, igen találó név. A buszút közben még az alsó szintről is mindig lehetett tudni, hogy mikor mentünk el valami híres mellett, hiszen rögtön hallani lehetett a többiek mozgolódását ahogy előkapják fényképezőiket, tehát amikor elhaladtuk a Big Ben, a Trafalgar tér vagy bármilyen másik templom mellett mindenki az ablakokra tapadt. Első megálló? The British Museum.

A múzeum teljes pompájában

Igazándiból nem fogom tudni elmesélni nektek, hogy melyik terembe mi volt, inkább beszéljenek a képek. Viszont hatalmas épületben, hatalmas mennyiségű kincs fér el: egyiptomi, sumér, asszír, akkád, keleti, római, görög, középkori, neolítikus...et cetera. 

             

                         

                  

Miután számunkra kevés időt töltöttünk ott, mégis élveztük. A történelem hatalmas darabját, mesterműveket, fegyvereket, maradványokat láthattunk( köztük az eredeti rosette-i követ is). Következő megállónk a Covent Garden volt. Ott nem készítettem fotókat, sebaj.  A Covent Garden London egyik kerülete, központjába lévő árkádszerű piacánál volt a találkozó pontunk. Az ott töltött idő alatt megszemléltük a piacot, az utcai előadókat, a környéki boltokat, ételt és italt vettünk magunkhoz. Egy igen érdekes utcai előadás szemtanúi lettünk, ahol egy sötétbörű fickó fekete ballonkabátba(Penge feeling) mozgott összevissza valami zenére, jó öt perce nézhettük amikor előkapott egy félliteres palackot és feldobta majd hátulról elkapta VOLNA, de elejtette, szegényt kinevették. Ezek után maszkot húzott és hátulról megijesztette egyik ismerősömet. Csodás előadás, mondhatom:) De sajnos itt is hamar lejárt az időnk tehát elhagytuk ezt a londoni régiót is. Az idegenvezető egy kis sétát ígért, ami azt jelentette, hogy busz nélkül keltünk át sikátorokon a Temple Church-ig, a templomos lovagok templomáig(háát igen, angolul jobban hangzik).

Stonehenge és Winchester

Salisbury-t elhagyva a buszunk egyenest Wiltshire megye egy másik látványossága felé robogott. Ez most nem egy város volt, nem voltak templomok vagy várak. Se múzeum, se állatok(leszámítva a birkákat a zöld mezőkön...de az alap). Viszont úticélunk az UNESCO világörökség része, nem más mint egy rakás kő mely egykoron oltárként/csillagtérképként/druida rituálék részeként funkcionált, a Stonehenge.

A híres Stonehenge

A környéken tényleg szemkápráztató zöldellő dombok mellett érdekes alakokat lehetett megfigyelni mint például a keselyűkkel játszó öreg fickót akiről tépett Indiana Jones jutott eszembe, vagy mások fényképezőjén látott druida-asszony aki éjfekete köpenyt viselt és kezébe egy fabot volt melynek tetejére egy gyönyörű kecskefejet faragtak fából.  Miután az audio-guide végigmondta monológját elhagytuk a létesítményt és kívülről csodáltuk a kőkört és a környező dombság szépségét. A busz indulása előtt kipróbáltunk egy olyan angol jégkrémet mely három ízű volt és szórócukor borította...egész finom volt.

Másik nézőpontból

Stonehenge után pedig elhagytuk Wiltshire-t, és Anglia egykori fővárosa, Hampshire megye székhelye és katedrális város. Kaptunk egy interview feladatot amit a városban kellett (VOLNA) kitölteni. De még ez előtt első állomásunk a Winchester Castle volt. A kastély belső falán nem más díszelgett mint Artút király kerekasztala(vagy legalább is az egyetlen létező elég régi imitációja).

                                                      

                                           


A kastély után egy helytörténeti "interaktív" múzeumban voltunk. Sajnos ott nem készültek de fotók, de szép kis múzeum volt egy gótikus torony belsejében. Fel lehetett próbálni a vörösingesek páncélját, nemesi ruhákat stb... Mind ezek után pedig szabad időt kaptunk Winchester városában. Nézelődtünk, sétáltunk, beugrottunk boltokba, megnéztük a parkot és egy bónusz látványosságként a winchesteri katedrálist.

 

                                                    

(bal és jobb oldalt fenn a katedrális látható, középen egy kép a városról)

Első teljes napunk Angliába véget ért ez után a program után, csodálatos élményekkel teli nap volt egy idegen országban melyet sose felejtek el, a napi szuvenírem egy eredeti nyelvű könyv volt, ami még ma is ott van a polcomon és ha ránézek eszembe jut ez a nap, és a sok poén melyet elsütöttünk, mint például mikor egy haverom le Salzburg-ozta Salisbury-t...

Salisbury

Első reggel, hasonlóan mint máskor, "belső ébresztőórám" felkeltett 6 órakor. Pozitívum: lett volna időm szendvicset készíteni és pakolni(de nem tettem); volt időm emberré változni(megtörtént); és bambulni ki az ablakon(szerintem az ment legjobban a három közül).  A Holiday Park bejáratánál várakozott a nagy,sárga busz. Megtaláltuk jól megszokott helyünk és letelepedtünk jól megszokott üléstársunk mellé, így abba az 1-2 órácskába jól eltudtunk beszélgetni valakivel. Hamar elillant az út és meg is érkeztünk Wiltshire egyik városába, Salysbury-be. Első állomásunk pedig nem más volt mint  a helyi katedrális.

A salisbury-i katedrális teljes pompájában

A hatalmas gótikus templom 123 méteres tornyát már hamar meg lehetett pillantani.A katedrális mára egy szemkápráztató turistalátványosságként funkcionál.  Egyik érdekessége, hogy itt található meg a Magna Carta négy eredeti másolata. Mikor megkaptuk belépőjegyünket és a kis útifüzetünket melyhez készült magyar fordítás is,  beléptünk a főhajóba. Elsőnek mindenkinek a tekintete a rózsaablakokra szegült.  Ez volt az első katedrális amit angol utunk alatt láttunk, de talán ez rendelkezett a legszebb ablakokkal. Miután megszemléltük a templomot belülről, megvizsgálhattuk a Magna Cartát is, utána pedig eltölthettünk egy kis időt a szuvenír boltban és az épület kertjében.

Mind ezek után utunkat a városban folytattuk. Találkozási helyünk a Salisbury-i Market Cross volt. Szeretek angol könyveket olvasni, és épp ezért megakadt a szemem egy helyi könyvesbolton, berángattam oda útitársam( aki mellett a buszon is ülök), és negyedóra múlva egy könyvvel távoztam. Ezek után beugrottunk egy brit pékségbe és kipróbáltunk valami extrát( pepperoni-s bagett szerűség). A maradék időben  megszemléltük a helyi boltokat, beugrottunk a piacra ahol egy Thai árustól beszereztem egy Chichken Satay-t, mely kifejezetten finom volt(örült az árus amikor thai-ul köszöntem meg neki nyárson-csirkét).  A városka rejtette szegleteit is megszemléltük patakok, templomok és egyéb. Majd a meghatározott találkozási időpontban visszatértünk a város központjához, a Market Cross-hoz.

Ez a nap kedvenceim közé tartozott, személy szerint imádtam Salisbury-t, de a következő állomás is érdekes volt...Stonehenge...

Seven Sisters és Church Farm

Elhagytuk Hastingset és hegyi utakon közeledtünk újabb célpontunk felé a Seven Sisters szemkápráztató sziklái felé. A szél felerősödött (még az akkorinál is erősebb lett), gyönyörű lankák között húzódott az út melyen haladtunk.  Zöld mezők és bégető birkák mindenütt. Egy órányi út után megláttuk ismét a tengert.  Egy sziklaszirten volt a buszparkoló, lassan lekóvályogtunk a buszról, hogy szemügyre vegyük az említett természeti képződmény-együttest.  Valóban gyönyörű volt.

A Seven Sisters sziklák a kilátóról

A kilátóról rögtön elkezdtek csattogni fényképezők, szebbnél szebb fotók születtek. A tájban való gyönyörködésen kívül sokan a szelet "élvezték".  Tényleg nagyon erős volt, lassan még minket is megmozdított a kisebb kavicsok ide-oda repkedtek a szél süvítő hangja egyforma háttérzajjá vált.  Néhányan a csoportból elhatároztuk, hogy a kilátó mellett falejárón lemegyünk a tengerpartra és onnan folytatjuk amatőr fotóskodásunkat, néhányan viszont visszatértek a buszba fáradtságra, a szélre vagy rosszullétre hivatkozva. Nehezen levánszorogtunk a homokba.

Valóban gyönyörű volt, viszont lassan kezdett beesteledni. Visszaszálltunk a buszra, ahonnan egy bevásárló központ felé vettünk utunkat(névszerint: ASDA) . Miután bevásároltunk a busz egyenest Bognor Regis felé vette az irányt ahol a Church Farm nevezetű Holiday Park volt, ez szolgált szállásunkként. Hatalmas területen helyezkedett el ez  a "lakókocsi" park. Miért írtam idézőjelbe? Mivel pontosan ezeket Mobile Home-nak nevezik( idegenvezetőnk mintha fonetikusan olvasta volna, tájszólással Móóbájlhóómnak ejtette). Megszereztük csomagjainkat és eligazítottak minket lakásunk felé. Azt mondták keressük a körforgalmat, elsőnek persze egy teljesen másik körforgalmat találtuk meg, utána pedig hosszas keresgélés után megtaláltuk.

Szép volt és jól felszerelt. Tűzhely, kenyér pirító, vízforraló, hűtő, LCD TV, kandalló, szobák fürdőszobák és kényelmes bútorok. Ez szolgált az elkövetkező tíz napban otthonként. Első "vacsoránk " összedobása utána pedig leteszteltük az ágyakat és felkészültünk a következő napra.

Megérkeztünk Anglia!

Az első benyomás melyet a brit tájak keltettek bennem. Hogy is fogalmazzam meg....zöld...Igen, zöld. De olyan színben, hogy mellettük a magyar dombok elszégyellhetnék magukat; és mi más tarkíthatná jobban a zöldet mint a ....birka. Az első órácskában mindenki hallhatta, hogy a csoport fényképezői és telefonjai meg-meg örökítették a látképeket(birka+zöld).Én sem maradhattam ki, mi tagadás. Egy-két nap után az ember már meg is szokta  a birkákat és a szemkápráztató zöldet.

zöld+birka

A busz tovább "száguldott" az angol utakon egyenest első állomásunk felé. A fáradtság senkinek nem szegte a kedvét, bár az ablakokból jól látszott, hogy nem változott az időjárás amit franciaországi megállónknál tapasztaltunk. A szél... hatalmas szél volt, hogy a csoport egy-egy tagját meg mozdította, de ennek hála nem láthattunk szemetet az utcán(legalább is ami egy helybe lett volna).  Idegenvezetőnk kedves "ugye nem alszotok"-jára mindenki felébredt a buszon, de jobban éreztük magunkat amikor kiderült megérkeztünk Hastings-be.

Hastingsben történt a híres 1066-os partraszállás történt. Idegenvezetőnk miután a móló mellett kezdtünk sétálni megpróbált a fejünkbe tömni néhány történelmi adatot de egy napnyi buszút után senkinek nem fog már az agya.

Hastings East Sussex-ben található part-menti városka (pontosabban borough).  A széllel szembe szálva elkezdtük felderíteni a várost. Kivánságkút, fish & chips árus, árkádok és pubok sorakoztak fel egymás mellett. Lassan elindultunk egy domb felé melynek tetején egy vár volt( Angliában ez teljesen megszokott...mindenhol bujkál egy vár, katedrális vagy templom). A másik dolog amire felfigyeltünk azok a "Diamon Jubilee"-s plakátok,poszterek és táblák voltak, hiszen nemrég volt II Erzsébet királynő uralkodásának 60-adik évfordulója.




A sok széldzsekis ember látványa érdekesen hatott. De két méter fölötti idegenvezetőnket követve "megmásztuk" a hastingsi dombot, és az ottani kilátóról remek képeket alkothattunk a városról, a tengerről, egymásról és a környékről.

Hastings városa

Lefele a helyi "hegyről" egyre többen készítettünk képet Anglia másik jellegzetes állatáról, amik itt igen nagyra nőttek... a sirályokról. Miután mindenki kiélte fotós szenvedélyeit vissza szálltunk buszunkra jól, megszokott üléseinkre.  Beindult a busz motorja és útnak indultunk aznapi második angol programunk helyére." A következő állomásunk a Seven Sisters lesz" hallatta hangját a hangosbemondó...

A Kezdet

Itt a nyár, tombol a kánikula és néha-néha az időjárás miatt is a visszakívánkozom a helyre ahonnan pontosan két hete érkeztem haza. Merre jártam? Miért is érdekelne ez bárkit? Megválaszolom ezeket a kérdéseket szép sorba.

A képen az Egyesült Királyság Parlamentje és óratornya látható a Westminster  Bridge-ről.

Az Egyesült Királyságba jártam, ezen belül is Dél-Angliában. Az utat a Kéttannyelvű Gimnáziumom szervezte. Megválaszolva a második kérdést pedig, nem tudom, talán valakinek tetszeni fog.
Elhatároztam, hogy eddigi utaimat fogom összefoglalni a blogon, és visszafele fogunk haladni. Mivel az angliai a legfrissebb élmény, tehát azzal is kezdem, a bejegyzéseimet saját fotóimmal fogom tarkítani.

Június 7-ike volt. Egy megszokott reggel, mikor felkeltem még nem is sejtettem...dehogy is nem... már napok óta arra készültem(leszámítva a vizsgát amit 5-6-ikán írtunk meg). Na szóval, igazi "útra fel" hangulatom volt, csak egy napot kell eltölteni egy nyamvadt buszon keresztül Nyugat-Európán, de üsse kavics, sőt mi több, ÜSSE KŐ.

Délelőtt már mindenki összegyűlt az iskola előtt. Mikor végre megpillantott " a buszt". Egy emeletes sárga autóbusz ami második otthonként fog szolgálni nekünk ez alatt a 10 nap alatt. Első célpont kitűzve: alsó szint, asztalokhoz, hogy pókerezhessünk...mission failed... a tanárok helye. Bár én egy bizonyos ok miatt maradtam az alsó szinten aminek így belegondolva nagyon örülök.

Íme gyönyörű buszunk

Csodák csodájára nem volt késés az indulással és száguldottunk is egyeneset Anglia fele. Első megállónk még drága Hungáriában volt, egy benzinkútnál, de utána végre elhagytuk hazánkat és beléptünk Ausztriába.
Időhúzás elkerüléseképpen következő megállónk Németországban volt ahol bekaptunk egy aranyos dupla-defektet. Nem is tudom, mennyi időt töltöttünk ott, talán azért mert majdnem elütött egy száguldozó kamion, vagy azért mert már elég fáradt voltam, ki tudja. Felpörgetve az eseményeket...->Belgium-> Franciaország...és tádáá.... megérkeztünk a Csalagúthoz.

A francia oldalon volt egy kis "duty free" szerűség. Olyan XXL duty free lehetett mert minden hatalmas volt. Akkor Nutella mint egy régi monitor, akkora nyalóka mint a karom(nincs kicsi karom), és akkora táblacsoki mint egy szekrény ajtó....tyűűha...
Ezek után buszunk belépett a vonatba mely átvitt minket a La Manche-on és akkor beléptünk Angliába...